Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A német-magyar kapcsolatok 1100 éve, 8. rész
A hagyományos, marxista szemléletű történelemtanítás mindig egyoldalúan negatívan ábrázolta a Habsburg államhatalom tevékenységét a török hódítás idején. Míg Magyarország Európa védőbástyája volt, Ausztria csak kizsákmányolta a népet. A védőbástya szerepet természetesen nem vitatjuk el hazánktól, de mit sem ér egy bástya, ha nincs mögötte vár. A török elleni harcban Magyarország egyedül nem lett volna képes megvédeni magát, szüksége volt a hatalmas Habsburg Birodalom erőforrásaira.
Mint ismeretes, a mohácsi csatában elesett II. Lajos király, vele kihalt a Jagelló-ház magyar ága. Bár a 16. század elején országgyűlési határozat szabta meg, hogy az Árpádok trónjára csak magyar király kerülhet, Habsburg Ferdinándot igen hamar megkoronázták. Ahogy Szapolyai Jánost is, így kezdetét vette az ország részekre szakadása. Ezt Buda 1541-es török megszállása tette végérvényessé.
Ismert a 16. század harcaiból az olaszos hangzású neve ellenére német nemzetiségű Raimondo Montecuccoli, aki egy igen előnyös katonai-diplomáciai pozícióban kötött kedvezőtlen békét 1664-ben, Vasvárott. Miután Zrínyi Miklós az eszéki híd felégetésével elvágta a török utánpótlás útját, és csapásokat mért a muszlimokra, az osztrák hadvezetés a könnyebb utat választotta és csak kevés területet követelt vissza.
A török kérdés végleges megoldása is a német nép nevéhez fűződik. Bár a felszabadító hadak vezére, Savoyai Jenő eredetileg francia ajkú volt, Bécs 1683-as ostromakor a felmentő sereg vezére Ernst Rüdiger von Starhemberg volt, maga Sobieski János is az alárendeltje volt. Buda felszabadításánál meghatározó szerepet töltött be Lotharingiai Károly herceg és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem, de a török kiverését mégis a Savoyai nevéhez kötik.
Az ország középső területei nagyon megsínylették a hosszú háborúskodást. Hatalmas területek néptelenedtek el, a földek elvadultak. Hogy Magyarország ismét régi dicsőségében tündökölhessék, telepesek kemény munkájára volt szükség. Ez a nemes feladat a később Duna menti sváboknak nevezett heterogén népcsoportra várt.
A betelepítésekről sorozatunk decemberi részében írunk részletesen.
Mayer István