Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Újságot olvasni mindenki tud, újságot írni tanulni kell! Így hangzott a pécsi Lenau házban megtartott német nyelvű újságíró-workshop mottója, melyen a Babits Gimnáziumból Nyers Fanni és Fábián Péter 11. C osztályos tanulók vettek részt. A rendezvényt a Német Funkfórum szervezte.
Nyers Fanni beszámolója:
November 15-től 18-ig került megrendezésre ez a workshop a Lenau házban, amiről az osztályfőnökünktől szereztünk tudomást. Ebben a négy napban lehetőségünk volt elsajátítani az újságírás, a cikkírás alapjait, és gyakorolhattuk a német nyelvet, valamint új embereket is megismerhettünk közben. A programon összesen tízen vettünk részt: hat diák Temesvárról és négy Pécsről. Az első napon egy kis bevezetés után lehetőségünk volt megnézni Frank Ildikó „Café Klimt” című német nyelvű előadását, utána pedig ismerkedős játékokkal ütöttük el az időt, majd elmentünk közösen vacsorázni.
Az igazi munka pénteken kezdődött: reggel 9 órakor találkoztunk a Lenau házban, majd délig Siegfried Thieltől hallhattunk egy, az újságírás alapjairól szóló előadást. Ezután megtudtuk azoknak a pécsi embereknek a nevét, akikkel később interjút is kellett készítenük. Mindegyikük mással foglalkozott: volt, aki újságírással, volt egy pécsi kutató, egy történész, aki egyben DJ is, egy diák Kenyából és két önkéntes, akik Németországból jöttek és most itt dolgoznak Pécsen és Mohácson. Az én partnerem az egyik román lány volt, Adda, akivel az önkéntesekkel csináltunk közösen interjút. Összeírtunk 21 kérdést Antonia segítségével – aki jelenleg a mi iskolánkban dolgozik önkéntesként -, majd a Nappali Bárban találkoztunk a két másik önkéntessel. A többi csapat közül egy az egyetemre ment interjút készíteni, a többiek pedig többnyire a Lenau házban maradtak.
Az én interjúalanyom Paula volt, aki itt dolgozik Pécsen. Nagyon jó hangulatban telt a beszélgetés, nagyon sokat megtudhattam az önkéntesekről és róla is. Ezután visszamentünk és nekiálltunk megírni a cikket. Nem volt egyszerű, mert a legapróbb részletekre is nagyon oda kellett figyelnünk és az egészet németül kellett csinálni természetesen, ami néha nehezen ment, de sok segítséget kaptunk a szervezőktől és Antoniától is. A partneremmel összeegyeztettük a válaszainkat és azokat a legjobb tudásunk szerint írtuk össze. Lassan kezdett összeállni a cikkünk. A közös munka is nagyon jó hangulatban telt, ha kellett és tudtunk, akkor a másik csapatoknak is segítettünk, pl. egy-egy névelő kitalálásában. Közben néha egy kis nasi is belefért. A közös ebédek és vacsorák is mindig nagyon jól teltek, leginkább azok közben tudtunk beszélgetni. Este egy játékesttel zárult a programunk: volt lehetőségünk társasozni, PS4-ezni, csocsózni, stb. Nagyon jól éreztük magunkat.
Szombaton reggel egy városnézéssel egybekötött versennyel kezdtük a napot. Csapatokba osztottak minket, és a várossal kapcsolatos feladatokat kellett megoldanunk, melyek eredményeit az utolsó napon hirdették ki (Peti és Neo voltak a nyertes csapat tagjai), majd ebédelni mentünk. Ezután ismét a Lenau házba mentünk, ahol folytattuk a munkát a cikkekkel. Sokan befejezték az anyag legnagyobb részét, már csak apró simítások maradtak az utolsó napra. Aznap este egy filmesttel zárult a program, amikor a Fák jú Tanár úr! 1. című filmet néztük német szinkronnal és német felirattal. Vasárnap 10 órakor találkoztunk, és a szervezők segítségével befejeztük a cikkeinket. Kerestünk hozzá képet, korrigáltuk a szöveget, elolvastuk még párszor, a bizonytalan dolgokra rákerestünk/rákérdeztünk és kész lettünk.
A nap végén a szervezők összefoglalták egy kicsit az elmúlt napok eseményeit, megköszönték, hogy részt vettünk a workshopon, valamint a csoportok is elmesélték, hogy mit csináltak, mi volt nehéz, milyen volt a közös munka, stb. Kaptunk ajándékba egy emléklapot, egy kulcstartót, valamint a nyertes csapat egy karkötőt, ami egyben pendrive is. Felvetődött egy lehetőség, hogy legközelebb mi látogatunk el hozzájuk, Temesvárra. Egy közös ebéddel fejeztük be a workshopot, utána elköszöntünk az új barátainktól, és mindannyian elindultunk haza. Szerintem nagyon hasznos volt ez a négy nap és alig várjuk, hogy újra lássuk őket! Reméljük, lesz még ilyen és ehhez hasonló programokra lehetőségünk!