Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Az elhurcolás és elűzetés áldozatainak emléknapja
2019. június 20.
A Német Szövetségi Köztársaság 2015 óta minden évben június 20-án megemlékezést tart a az elhurcolás és elűzetés áldozatainak tiszteletére. 2019. június 20-án részt vettem az emléknap délelőttjén a német belügyminisztérium épületében egy pódiumbeszélgetésen, majd az azt követő délutáni hivatalos megemlékezésen a Német Történeti Múzeumban.
Pódiumbeszélgetés kortanúkkal
Kortanúk, fiatal felnőttek és diákok vettek részt a délelőtti programokon, melyek témája a második világháború utáni elűzetések, elhurcolások volt. Immáron harmadik alkalommal rendezték meg ezt az eseményt és ebben az évben a 92 éves Richter György által a magyarországi németek sorsa, meghurcolása állt a beszélgetések középpontjában. Disszertációmban feldolgoztam az ő történetét is. Azt a pillanatot, mikor 2017-ben személyesen is találkoztunk és átadtam Richter úrnak az állambiztonsági szolgálatok 1950-53 között róla készített dokumentumait és jelentéseit egyikünk sem felejti el. Richter úr ezen a berlini megemlékezésen is egy különleges vendég volt, egy hídépítő, egy kortanú, aki sokat tudott mesélni erről a korról.
A kortanúk szerepét, jelentőségét említette megnyitó szavaiban Stephan Mayer államtitkár is, a BdV (Elűzöttek Szövetsége) elnökhelyettese akkor, amikor – elsősorban a mai generációk, a fiatalok számára – az emlékezet kultúrájáról beszélt. A magyarországi német, nemesnádudvari származású, de ma Ulmban élő Richter György mellett egy másik kortanú, Dr. Maria Werthan, a Frauenbund elnöke, valamint két fiatal résztvevő, az Oroszország területéről származó német nemzetiségi aktivista Irina Peter, illetve a brünni emlék- és békemenetet szervező Jaroslav Ostrcilík is megszólalt a témában és válaszolt a kérdésekre. Nagyon színes, érdekes volt a pódiumbeszélgetés és a moderátori szerepben kitűnően szerepelt Bavendamm asszony, a Stiftung Flucht, Vertreibung, Versöhnung (Elhurcolás, Elűzetés, Megbékélés Alapítvány) igazgatója.. Ezt bizonyították a publikum, a diákok kérdései is – elsősorban Richter György felé. Az ilyen programok által megjelenik, erősödik a társadalmi köztudatban az elhurcolás, elűzetés témája, ami azt hiszem ma talán fontosabb is, mint korábban volt.
Hivatalos megemlékezés
Délután 13 órától került megrendezésre a Német Történeti Múzeum nagytermében a hivatalos megemlékezés, amelyet Németország belügyminisztere, Horst Seehofer nyitott meg és amelyben kiemelte az elűzött, elhurcolt németek teljesítményét a második világháború után. A belügyminiszter azon a véleményen volt, hogy a múlt tapasztalatai alapján ennek az emléknapnak figyelmeztetése, üzenete van számunkra. Egy demokráciának szüksége van emlékekre Köszöntő szavai után a Romániából érkezett Guib Reinhardt evangélikus püspök üdvözölte a hallgatóságot és imádkozott az áldozatokért.
Az Egyesült Nemzetek németországi képviseletében Dominik Bartsch tartott egy megható beszédet, melyben először egy, a második világháború idején 7 éves kislány történetét mesélte el, akinek édesanyjával és két testvérével el kellett hagyniuk a hazájukat. Elűzetésük során fiatalabb, csecsemőkorú öccse elhunyt, idegen földben nyugszik. A kislány pedig ma 80 éves. Ez után a történet után Bartsch úr megrendítő szavakkal számolt be a mai 7 éves kislányokról, akik szintén menekülnek hazájukból, és emlékeztette a közönséget az aktuális menekültek problémájára. „Mialatt én itt Önöknek beszélek, éppen embereket üldöznek valahol”, említette.
Ezután beszédet mondott Aleida Assmann professzor, aki a Német Könyvkereskedelem Békedíját kapta 2018-ban. Assmann asszony beszédében hangsúlyozta, milyen fontos a megemlékezés kultúrájának jelentősége, milyen meghatározó az elhurcolás, elűzetés áldozataira való megemlékezés, az említett országokban és mindenhol, határokon átívelő módon. A záró gondolatokat Dr. Bernd Fabritius, a BdV (Elűzöttek Szövetsége) elnöke tartotta. Fabritius úr a hallgatóságot 1945 telére emlékeztette, az elűzetés, elhurcolás pillanataira és a kortanúk szavaira, amikor élet-halál között lebegtek. Több mint 15 millió németet érintett ez az igazságtalanság és annak következményei, amelyek máig jelentősen meghatározzák identitásunkat, emelte ki. Minden egyes elűzetés, minden egyes etnikai tisztogatás – függetlenül attól, hol, mikor és miért történik – mindig bűntett, jelezte Fabritius úr és azon a véleményen volt, hogy ideje már Európának törvényben szankcionálni az elűzetés tényállását.
A megemlékezés zenei keretét a berlini filharmonikusok Karajan akadémiája adta, S. Prokofiev, M. Weinberg és K. Weill darabjait szólaltatva meg. A program után a vendégek a fogadáson beszélgethettek. Richter Györgynek nagyon tetszettek a beszédek és örült annak, hogy méltó módon, megfelelő tisztelettel és empátiával emlékeztek meg az elhurcolás, elűzetés áldozatairól. Ezek történelmünk részét képezik: Több millió német ajkúnak kellett a 20. században – elhurcolás, elűzetés, készszerű telepítések és deportálások által – elhagynia hazáját, otthonát. Több százezren közülük életüket vesztették, internálótáborok lakói lettek, ahol testileg és lelkileg is gyötörték őket, illetve elkoboztak tőlük mindent, megfosztották őket vagyonuktól. Ezeknek az eseményeknek a megfelelő módon történő feldolgozását és az áldozatokra való emlékezést kívánja támogatni a szövetségi kormány, a Bundesregierung ezzel az emléknappal.
Dr. Gajdos-Frank Katalin