Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A főváros német múltjának belvárosi és lipótvárosi nyomaival a Zentrum-Programme im HdU sorozat részeként tavaly tavasszal majd ősszel is egy igen érdekes, Soós István történész által tartott történelmi séta során ismerkedhettek az érdeklődők. Elhangzott az is, hogy a 19. században kezdődő magyar nacionalizmus és a németek – gyakran önként előmozdított – asszimilációjának következtében napjainkra ezek a „nyomok” szinte teljesen eltűntek. Mindkét program esetében a város – újkori – „magyarországi német múltjáról“ esett szó. De természetesen említésre került az is, hogy a főváros közigazgatása korábban, illetve a középkori főváros, Buda közigazgatása is főként jómódú német polgárok (patríciusok) kezében volt. A magyar nemzeti mozgalmak csak a 19. században bontakoztak ki. A középkorból nem igazán ismertek nemzetiségi indíttatású súrlódások, ugyanis akkoriban inkább a vallási hovatartozásbeli vagy a társadalmi osztályok közti különbségekből fakadóan történtek összetűzések.
Ezért igen érdekes, hogy 581 évvel ezelőtt, 1439-ben pont ezen a napon, május 23-án kezdődött el egy magyar népmozgalom a város német patríciusai ellen, melyet Ötvös Jánosnak, a magyar céhpolgárok vezetőjének a meggyilkolása robbantott ki. Buda városát akkoriban egy 12 esküdtből és egy bíróból álló tanács vezette. A magyar mozgalom kitöréséig a városi tanács nagyrészt német származású polgárokból állt és a bíró is többnyire a németek soraiból került ki, tehát a város igazgatása a német polgárok kezében volt. Ötvös ez ellen emelte fel szavát, ami miatt meggyilkolták. A felkelést követően a városi tanács egyik felét a németek, a másikat pedig magyarok tették ki, illetve ettől az évtől kezdve éves váltásban hol magyar, hol pedig német származású bírót választottak. Mindezek ellenére még sokáig a németek határozták meg a város történelmének alakulását.
Buda középkori „német történelme” a török uralommal ért véget. A város német lakosai I. Ferdinánd Habsburg-uralkodó oldalán álltak, amikor I. (Szapolyai) János a törökök segítségével 1529. szeptember 8-án bevette a német zsoldosok által védett várost. Ezután a német polgárokat kiutasították a városból.
A város „magyarországi német történelme” akkor kezdődött, amikor az 1686-ban Buda és az ország törökök által megszállt részei felszabadultak, majd azokat német telepesekkel népesítették be újra, ami sokat változtatott az ország történelmén.
A betelepítések nélkül a legendás magyar-angol futballtalálkozó kimenetele is talán máshogy alakul a Népstadionban. A 66 évvel ezelőtt, 1954-ben éppen május 23-án Budapesten rendezett találkozó 7:1-re végződött a magyarok javára. Ez jórészt a világhírű magyar klasszisnak, Puskás Ferencnek volt köszönhető, akiről a felújított Népstadiont is elnevezték.
Életművét tekintve magyar állampolgárokként is igen büszkék lehetünk rá. Magyarországi németekként pedig ezt a büszkeséget akár kétszer olyan erősen is érezhetjük. Hiszen a híres focista apai részről német származású volt, és 1927. április 1-jén Purczeld Ferencként jegyezték be a nevét Kispesten az anyakönyvbe. A család nagyon szegény volt, és az apa, aki ekkor már fociedzőként is dolgozott, hogy biztosítsa állását, egy felszólítást követően Puskásra magyarosította a nevét, melyet 1937-től a fia is kénytelen volt használni, mellyel végül világhírű lett.
Mivel nagyon tehetséges volt, karrierje igen fiatalon kezdődött, ezért lett a beceneve „Öcsi”, ami a korábbit, a származásának köszönhető „Sváb”-ot váltotta.
Érdekes, hogy csaknem a világ minden szegletében, még 2020-ban is ismert a Puskás név. Csaknem mindenki, és nem csak az idősebb korosztályból, még ha nem focirajongó is, tudja egy fociról történő beszélgetés alkalmával, hogy Puskás említésekor a világklasszis magyar futballistáról van szó.
A németek betelepítése nélkül Magyarország egy világhírű emberrel lenne szegényebb. Az 1930-as évek erőszakos névmagyarosításai nélkül pedig a világon a legismertebb magyar vezetéknév nem Puskás, hanem Purczeld lenne.
Frei Nándor