Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A gyermeknapot, május utolsó vasárnapját követően biztosan sok szülőnek eszébe jutott, hogy nemsokára véget ér a tanév, ennek kapcsán talán néhányukban felmerült, hogy közeledik a pedagógusnap is. A koronavírus miatt a 2019/20-as tanév utolsó három hónapjának teljesítése nem csak a gyerekeknek és pedagógusoknak volt nehéz. Ez az időszak valószínűleg a szülőknek volt a legnehezebb, hiszen a home office mellett az otthon tanulás során pedagógusokként is helyt kellett állniuk. Szinte elképzelhetetlen, hogy ez hogyan zajlott azoknál, akik nem dolgozhattak otthonról.
A pedagógusokkal való szoros együttműködés hiányában a tanulás és a tanítás szinte képtelen feladatnak bizonyulhatott, amihez az is hozzájárult, hogy sok családban a kisebbek egész napos gondozása is a szülők feladata volt. Remélhetőleg ez az egész a kölcsönös megértés, türelem és a kitartás jegyében zajlott. Így a pedagógusok napját – amit idén csaknem 70. éve tartunk meg – ezúttal valóban együtt kellene ünnepelnünk.
A pedagógusokat Magyarországon egy minisztertanácsi határozat alapján 1952 óta minden évben június első vasárnapján köszöntjük. Ebből az alkalomból szokás a pedagógiai teljesítményt különböző kitüntetésekkel jutalmazni, de a legnagyobb elismerést számukra mindig is a gyermekek hálája fogja jelenti.
A magyarországi németek számára az oktatásügy és a gyerekek képzése már a betelepítés időszaka óta igen fontosak. Nem volt ritka, hogy a telepesek magukkal hozták az óhazából a papjukat és a tanítójukat is, illetve törekedtek a templom mellett az iskolaépület mihamarabbi felépítésére is. A Mária Terézia által hozott 1777-es Ratio Educationis standardizálta az iskolaügyet az országban, illetve biztosította az adott települések lakóinak az anyanyelvi oktatást. Magyarország más nemzetiségeihez viszonyítva a német földművesek gyerekei sokkal nagyobb létszámban jártak iskolába. II. József nyelvrendelete, mely a latin helyett a németet tette meg hivatalos nyelvvé, felébresztette a magyar nacionalizmuson belüli nyelvi nacionalizmust. A felvilágosult uralkodó legtöbb rendeletét – köztük az előbbit is – nem sokkal halála előtt visszavonta és újra a latin lett a hivatalos nyelv. Magyarországon a nyelvi nacionalizmus következtében 1844-től a hivatalos nyelv mellett az oktatás nyelve is a magyar lett. Az 1848/49-es szabadságharc után, a neoabszolutizmus korszakában a magyarországi németek oktatásügyét illetően egy előnyösebb időszak következett, mert a magyarosítási törekvéseket az államapparátus megakadályozta. 1851-ben Magyarország – Erdély nélkül -, illetve a Vajdaság, Horvátország és Szlavónia együttes területén a tanulók 12,5 százaléka látogatta a német oktatású iskolákat. Akkoriban az összlakosság 11,8 százalékát tették ki a németek. A dualizmus korszakában, 1867-1918-ig, az oktatásügyben a magyarosítás egyre jelentősebb szerepet töltött be. 1879-ben a népiskolákban, 1883-ban a középiskolákban, majd 1891-ben az óvodai nevelésben tették kötelező tantárggyá a magyar nyelvet, valamint az óvónői képzés során is kötelezővé vált a magyar nyelv és irodalom oktatása.
Az óvónők képzésének ügye és a kisdedóvók magyarországi, sőt az egész császárságon belüli léte Brunszvik Teréz grófnő tevékenységére vezethetők vissza. A Brunszvik család eredetileg feltehetően Braunschweigból (ónémet nyelven Brunsvik) származik. A magyar grófi címet a Habsburgoktól kapták. Édesanyja, Seeberg Anna Bécsben volt udvarhölgy, keresztanyja pedig maga a császárnő, Mária Terézia volt 1775-ben. A grófnő igen tehetséges, sokoldalú személyiség volt. A család világhírű barátjától, Ludwig van Beethoventől tanult zongorázni és levelezést is folytatott vele, sőt a mester neki ajánlotta az Op. 78 Fisz-dúr szonátát is. A grófnő sohasem ment férjhez, tudását és tehetségét a magyar társadalom javulásának szentelte. Külföldi utazásait és tanulmányait követően ő volt az, aki német mintára nemcsak az ország első karácsonyfáját állította fel, hanem 1828-ban Budán az egész birodalomban az első kisdedóvót is ő nyitotta meg „Angyalkert” néven. Az óvoda első nevelőjét Kern Mátyásnak hívták, az első években a nevelési nyelv is német volt. Többek közt tizenegy óvodát, egy szakiskolát, egy leánynevelő intézetet, valamint 1836-ban egy óvodák létrehozása érdekben munkálkodó egyesületet is alapított. 1848-tól a magyar nyelv és a magyar nacionalizmus ügyét is szolgálta. 1861-ben bekövetkező halálakor Magyarországon már 80 iskola-előkészítő intézmény működött. Aktív közreműködésének köszönhetően 1837 óta töretlenül zajlik az óvónőképzés Magyarországon, melyet 1959. szeptember 1-től diplomával lehet abszolválni.
A grófnő biztosan minden erejével segítené azt, ami manapság a nemzetiségek képzési intézményeit és a nyelvelsajátítás ügyét illeti. Az 1950-es és 60-as években még sok magyarországi német család volt, amelyekben a gyermekek a magyar nyelvet csak az óvodában sajátították el. Mára ez teljesen megváltozott és a sok erőfeszítés ellenére egyáltalán nem olyan egyszerű feladat, ugyanis a német nyelvi nevelés szinte kizárólag a képzési intézmények felelőssége. Jól tükrözik ennek fontosságát a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának törekvései is. A 2020. február 22-én megtartott közgyűlésen arról számoltak be, hogy a jövő tanévben már a hatvanat is meghaladja a települési német önkormányzatok által fenntartott oktatási-nevelési intézmények száma.
Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a szülők jelentős támogatása nélkül – ahogy ez az elmúlt hónapok digitális oktatási időszaka alatt is történt – a nyelv leghatékonyabb elsajátítása és az identitás erősítése nehezen valósulhatna meg.
Frei Nándor