Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Az ország különféle településterületeinek falvaiban élő magyarországi németek többsége számára az élet a 18. századi betelepítéstől kezdve a második világháború végéig szinte zavartalanul folyt. A svábok mindennapjait illetően, különösképpen szokásaikra, nyelvükre, népviseletükre és identitásukra nézve sok minden változatlan maradt. Ez ugyancsak jellemző volt az ún. Sváb-Törökország területén élők életére is. Jól szemlélteti ezt Rudolf Hartmann Die Schwäbische Türkei und ihre Volkstrachten (Sváb-Törökország és népviseletei) című kötete is, melyben az 1920-as, ’30-as és ’40-es évekből származó archív fotókon megörökítve láthatjuk ezeket a falvakat.
A Sváb-Törökország területén található a Völgység is, aminek legnagyobb települése és egyben központja is már a németek betelepítése óta, Bonyhád. A németek aránya a Völgység területén a 18. századi betelepítésük és a második világháborút követő menekülésük, jogfosztásuk, vagyonaik elkobzása, malenkij robotra való elhurcolásuk és elűzetésük közti időszakban különösen magas volt. Sőt, a többi magyarországi német településterülethez képest az egész országban a Völgység volt a svábok által legsűrűbben lakott terület. Az 1941-es népszámlálás adatai alapján a kistérség lakosságának 71%-át a svábok tették ki. Ebből a szempontból már nem is annyira rendkívüli, hogy a Volksbund első tömegrendezvényét éppen Cikón szervezték meg mintegy 30.000 magyarországi német részvételével, illetve az ennek ellenében, 1942-ben alakult Hűséggel a Hazához nevű szervezetet sem véletlenül hívták éppen Bonyhádon életre.

Ez a 2007-ben, a bonyhádi Völgységi Múzeum és a szekszárdi Wosinszki Mór Megyei Múzeum közreműködésével megjelent könyv a szerző Szőts Zoltán disszertációja, aki a bonyhádi múzeum igazgatója is egyben.

Kutatásai során többek közt a Völgység településeit feldolgozó megyei levéltári anyagokra támaszkodott. Mindemellett empirikus kutatásokat is végzett, illetve kérdőívekkel is dolgozott. Vizsgálatai középpontjában a Völgység települései álltak. Ugyanakkor a környező, földrajzi szempontból már nem a kistérséghez tartozó településekre, mint a svábok lakta Ófalu vagy Mecseknádasd is kitért, hiszen azok több szállal kötődnek a régióhoz.

Az itteni magyarországi németek helyzete, ahogyan az szinte mindenütt Magyarországon, 1945 után gyökeresen megváltozott. A bukovinai és székelyföldi székelyek, a felvidéki magyarok és az ország különböző részeiből érkező magyarok betelepítésével a térség etnikai összetétele drasztikusan átalakult. A völgységi német többségből szinte egy csapásra lett kisebbség. Szőts dolgozata elsősorban nem a régió sváb lakosságával foglalkozik, hanem a több mint tízezer székellyel és az idetelepülő majd itt élő több ezer magyarral. Ennek ellenére sokat megtudhatunk az itteni svábokról is. A társasági, az egyesületi és kulturális élet mellett a mobilitásról, az oktatás és a gazdaság helyzetéről is szó esik különböző statisztikákkal, táblázatokkal és térképekkel, kiegészítve azt. A könyv révén végül az olvasó színes képet kap a Völgység etnikai-nemzetiségi csoportjait érintő történésekről, folyamatokról, illetve azok egymásra való hatásairól a második világháború végétől egészen a 2000-es évek elejéig bezárólag.

A kötetet elsősorban olyan tudományos érdeklődésűeknek ajánljuk, akik különböző perspektívákból szeretnék a Völgység nemzetiségeit megismerni. Gazdag információkkal szolgál ugyanakkor azok számára is, akik a régiót már ismerik vagy meg szeretnék ismerni.

Szőts Zoltán: A völgységi nemzetiségi-etnikai csoportok együttélése a második világháborútól napjainkig
Bonyhád-Szekszárd : Völgységi Múzeum-Wosinszky Mór Megyei Múzeum, 2007.
174. o.
Nyelv: magyar

Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu
Honlap: www.bibliothek.hu