Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
„A világháborúk halottainak hagyatéka
arra kötelez minket és arra szólít fel minket,
hogy minden erőnkkel álljunk ki a béke és az emberi jogok mellett“
Sokéves hagyomány, hogy a Pécsett élő magyarországi német közösség halottak napján lerója kegyeletét a második világháború és az önkényuralmak áldozatainak emléke előtt. A pécsi köztemető német-magyar katonatemetőjében megrendezett, koszorúzással egybekötött ökumenikus megemlékezés szervezői rendszerint a Nikolaus Lenau Közművelődési Egyesület és a Pécsi Német Önkormányzat.
Az idei emlékünnepség a hagyományokhoz híven a keresztény egyházak imáival kezdődött, amelyeket Németh Norbert református lelkész, valamint Wigand István római katolikus plébános tolmácsoltak.
–„Megbékélés a sírok felett” – áll a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség mottójában, amely szövetség jelenleg már több mint negyven államban, mintegy két millió katonasírt gondoz. A Népi Szövetség feladatául tűzte ki, hogy felkutatja az elesett katonák földi maradványait, és azokat méltósággal eltemeti. Nemcsak a halottak hozzátartozóinak, hanem számunkra is rendkívüli jelentőséggel bír ez a munka: helyet nyújt a gyásznak és a megemlékezésnek: azért, hogy felidézhessük a múltat, amely ebben az esetben azt jelenti, hogy a múlt borzalmait és a háború értelmetlenségét – hangsúlyozta megemlékező beszédében Johannes Haindl, a Németországi Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete, akinek gondolatait az alábbiakban szó szerint idézzük:
– A fal leomlása után Kelet-Európában, az elmúlt években mintegy ötszázezer német katona maradványait találták meg, és azokat újonnan kialakított temetőkbe temették. Az egyik ilyen temetőben vagyunk ma. Kétszázhúsz német, háborúban elesett személy lelt itt végső nyughelyre. Kétszázhúsz ember egyéni sorssal. A temető minden sírhantja személyes történetet mesél el azokról az emberekről, akik soha többé nem látták viszont feleségüket, gyerekeiket, és mindaz, amit az életben reméltek, a célok, a boldogság, beteljesületlen maradt. Ezek nem boldog véget érő történetek, hanem sokkal inkább felhívás a politikai bölcsesség és mérsékeltség irányába, az emberiesség irányába.
Több mint hetven éve élhetünk békében, és időközben annyira hozzászoktunk a békéhez, hogy már el sem tudjuk képzelni a háborút Európában. Ez hiba. Mert a békéért meg kell dolgozni. A béke megköveteli azt az erőfeszítést, hogy viszonyítsuk a jelent a múlthoz, hogy úgy jobban megérthessük a jelent és levonjuk a megfelelő tanulságot a történelemből.
Jelenleg szembesülnünk kell néhány aggodalomra okot adó tendenciával. Úgy tűnik, hogy az, hogy a nemzetközi kapcsolatokat szabályokon alapuló rendre helyezzük, lassan ismét elhalványul; helyette a rövidtávú, nemzetállami önzés nyer teret, és a politikai populizmus aláaknázza az „Európai Unió” békeprojektet – és az EU nem más, mint az.
Az elesett katonák sírjai itt Pécsen és a világon mindenhol emlékeztetnek minket arra, mi forog kockán. Az elviselhetetlen szenvedésre és a kimondhatatlan sorscsapásra emlékeztetnek minket. A világháborúk halottainak hagyatéka arra kötelez minket és arra szólít fel minket, hogy minden erőnkkel álljunk ki a béke és az emberi jogok mellett.
Az ünnepségen, melyen a nagyárpádi Ritter Zenekar működött közre, katonai díszőrséget álltak a Mecsekszabolcsi Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai.
Koszorút helyeztek el a Németországi Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetsége, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség, az Osztrák Feketekereszt, a Baranya Megyei Önkormányzat, Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése, a Baranya Megyei Kormányhivatal, a Baranyai Német Önkormányzatok Szövetsége, a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, a Történelmi Vitézlő Rend, a Magyar Tartalékosok Szövetsége, a Pécsi Német Önkormányzat, valamint a Nikolaus Lenau Közművelődési Egyesület képviselői.
Fotók: Müller Andrea és Hubay József | NNFoto