Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A németek betelepítését és a XX. század közepén bekövetkezett jól ismert tragédiák közötti időszakot alapul véve egy „átlagos” magyarországi német településen az ott lakók életmódja jórészt semmi sem változott. A svábok szerény, vallásos életet folytattak, annak ritmusát, valamint a mindennapok, hetek és hónapok szigorú időbeosztását a természet és az egyház határozta meg. A városok egykor sok helyütt többséget alkotó német nyelvű lakosságát azonban más behatások érték. Ők ugyanis a falvak lakóihoz képest sokkal jobban ki voltak téve a XIX. századi reformkorban kezdődő magyarosításnak és iparosodásnak. Ezen folyamatokat a legerőteljesebben a XX. századra valódi metropolisszá váló főváros kapcsán figyelhetjük meg.
A falusi magyarországi német lakosság csaknem változatlan vidéki paraszti életmódja ellenére – főként a tehetősebb vidéki lakosságra vonatkozólag – lakókörülménye, tárgyi és építési kultúrája jelentősen megváltozott. A jólétnek köszönhetően – a nagyvárosok új polgári építészeti stílusainak hatására – a magyarországi német falvakban is új építkezési formákat és stílusokat találunk.
Az itt ajánlott konferenciakötet hat olyan értékes írást tartalmaz, melyekben különböző, elsősorban német nyelvterületről származó hatások kapcsán bekövetkező, illetve olyan egyedi, csak itt jellemző jelenségekről olvashatunk, melyek a magyar és a magyarországi német építészetet befolyásolták.
Az első előadást Ingomar Senz jegyzi, melyben a Német Császárság és a Habsburg Monarchia területén bekövetkező 1848/49-es forradalmak előtti, közbeni és azokat követő politikai és társadalmi változásokat taglalja. A magyarosítási törekvéseknek köszönhetően a monarchia területén az 1880 és 1910 közötti időszakban kereken két millió ember – köztük 600.000 korábbi német – vallotta magát magyarnak. Párhuzamosan és ellentétben ezzel a német romantika és az osztrák biedermeier irányzatai eleinte a magyarországi német városi, majd a falusi környezetben (elsősorban a tárgyi és építészeti kultúrában) is éreztették hatásukat. Moravánszky Ákos tanulmányában az időközben világvárossá fejlődő Budapest építészeti jellemzőit vázolja és annak jelesebb képviselőinek (többek között a magyarországi német származású Ybl Miklós és Lechner Ödön) életművét ismerteti az olvasóval. Jelli A. Martin atya tanulmánya révén Zsámbék faluképének változásaival ismerkedhetünk a németek betelepítésétől az 1970-es évekig, amikor a településnek már városi arculata lett. Paul Strifler a XIX. század végén Eleken történt fejlődést elemzi. Klaus J. Loderer tanulmánya nyomán pedig Bácsalmás városias fejlődését követhetjük nyomon. Az előadássorozat nem kevésbé izgalmas záró értekezése az 1830-1919 közötti Dél-Magyarországon található paraszti favázas (Fachwerk) építészet nyomait fedi fel előttünk.
Ezt a tanulmánykötetet mindazoknak ajánljuk, akik a XIX. és XX. század fordulóján bekövetkező magyar és magyarországi német építészetről, illetve egyebek mellett azok jellegzetességeiről szeretnének olvasni.
Klaus J. Loderer (szerk.): Ortsbilder. Europäische Gemeinsamkeiten in der Architektur von Ungarn, Ungarndeutschen und Deutschen um die Jahrhundertwende
Településképek. Európai egyezőségek a magyar, a magyarországi német, illetve a német építészetben a századfordulón.
Kulturtagung der Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn am 17. November 1990 in Gerlingen
Gerlingen : Stadt Geringen und Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn, Landesverband Baden-Württemberg, 1992.
96. o., ill.
Nyelv: német
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu
Honlap: www.bibliothek.hu