Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

A pünkösd szó a görög ,,pentekoste” szóból származik, ami a húsvétvasárnap utáni 50. napot jelenti. Ehhez az ünnephez a magyarországi németek körében a „pünkösdi buba”, illetve a pünkösdi macska, valamint a pünkösdi király szokása kapcsolódik. Mind a győzedelmes tavasznak, a természet életerejének megszemélyesítője. 

Néhány dél-baranyai faluban a pünkösdi buba ill. a pünkösdi macska a legények pünkösdi felvonulásához tartozott. Ez Szajkon a következőképp zajlott le: pünkösdhétfő délutánján a legények a falu végén gyülekeztek, és onnét indultak útnak. A menet élén a fiatalabb legények feldíszített lovakon lovagoltak, őket követték gyalogosan az ún. pünkösdi legények. Ezt a feladatot minden évben a sorkötelesek vállalták magukra, az ő feladatuk volt a felvonulás és a táncmulatság megszervezése. A pünkösdi legények mögött a zenekar haladt, a menetet egy lovaskocsi zárta a pünkösdi kosárral, amelyet a legények pünkösdhétfő hajnalban fontak zöld vesszőkből, leveles ágakból, és tarka szalagokkal díszítették. A mintegy 3-5 méter magas kosár fent csúcsban végződött. Felrakták a kocsira, és a „pünkösdi macska” – egy kisebb fiú vagy egy cigány – észrevétlenül bebújt a kosár alá.

A fent leírt sorrendben vonult végig a menet a falun, amely először a községi elöljárókhoz, majd a lányos házakhoz vezetett. A háziaknak ki kellett találniuk, kit rejt a kosár. Ez azonban korántsem volt könnyű, mert a pünkösdi macska csak fütyüléssel, nyávogással vagy ordítással segíthette a találgatást. Aki ennek ellenére felismerte a kosár alatt rejtőzködőt, a felvonulás végén jutalmul megkapta a kosarat, de ezért áldomást kellett fizetnie a legényeknek. Annak is kellett valamennyit fizetnie, aki tévesen találgatott. A felvonulás az etetés idejéig tartott, és a kocsma ill. a kultúrház előtt ért véget. Itt a kosarat leborították a kocsiról, és a kíváncsiskodók végre megtudhatták, ki rejtőzködött alatta. A felvonulást a fogadóban táncmulatság követte. 

Forrás: Karl Manherz – Katharina Wild: Zur Sprache und Volkskultur der Ungarndeutschen