alapértelmezettMég „kívánságműsor” is volt a tollfosztáson

Még „kívánságműsor” is volt a tollfosztáson

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Hetedik alkalommal várta hagyományőrző tollfosztásra a vendégeket a környei Német Nemzetiségi Önkormányzat február 11-én a helyi Közösségi és Tájházba, amely a meghirdetett 15 órai kezdést követően szinte percek alatt benépesült idősebb nosztalgiázókkal, és a hagyománnyal még csak ismerkedő fiatalokkal. Az asztalokon pedig Wéber Ádámnénak köszönhetően bőségesen várt a szorgos kezekre a fosztani való toll.

A munkákat bakelitlemezes nosztalgiazenék kísérték, a már korábbi lemezállományt Nagy Györgyné több mint 40 darabbal egészítette ki, és az egyik nagymama örömére akadt közöttük Heintje-album is, ezért az ő kívánságára azt forgatta elsőként a lemezjátszó.

– Mindenkinek szóltam, hogy ne készüljenek süteménnyel, mégis rengeteget hoztak! – mosolygott jólesően Tirhold Kármen, miközben készítette az egy héttel korábbi disznóvágáson kisült ízletes zsírból a lilahagymás zsíros kenyereket.

– A mostaniból, és az eltelt évek fosztott tollmennyiségéből szerintem már elkészülhet egy teljes stafírung: párna, paplan, csak egy szorgos asszonykéz kell, hogy betöltse az anginba – folytatta a német önkormányzat elnöke, aki úgy tervezi, hogy a stafírung a szeptemberi Bornap tombolasorsolásán találhat gazdára.

Régen a tollfosztásnál külön gyűjtötték a párnákba, dunnákba, paplanokba kerülő pihetollat és külön a tolltuskót. Utóbbit, ha eladósorba került egy lány, elszórták a neki udvarló legény házáig, vagy fordítva: a fiús háztól a lányosig. A tolltuskók beletapadtak a hóba, így sokáig lehetett látni, hogy ki kinek udvarol. De más, a tollfosztáshoz kapcsolódó mókát is felidézett Wéber István, mégpedig a „szellemidézést”: lekapcsolták a villanyt, és égő gyertyát tartottak egy bögre vagy kistányér alá. Aztán valaki mondta, hogy most simítsd meg az ujjaddal a bögre, kistányér alját, rajzolj keresztet a homlokodra, az arcod jobb felére és a balra is. Az utasításokat természetesen csak azok követték, akik első alkalommal vettek részt a „szellemidézésen” és nem tudták, hogy a villany felkapcsolása után rajtuk, a kormos arcukon nevet majd mindenki…

A téli elfoglaltságot egyébként Federball-nak, azaz tollasbál-nak hívták, amely még véletlenül sem jelentette, hogy ilyenkor táncoltak, sokkal inkább azt, hogy az asszonyok hetekig fosztották a tollat előre ütemezve az utcákban a lányos házakat. Amikor a végére értek, a házigazdák zsíros kenyérrel, disznósajttal, kolbásszal, legfeljebb 1-2 féle süteménnyel és boros teával köszönték meg az asszonyok munkáját. Így a hetedik hagyományőrző tollfosztás résztvevői sem szenvedtek hiányt zsíros kenyérben, süteményben, teában és borban.

Salamon Gyöngyi

Íme a 2. magyarországi német országos énekverseny eredményei!

Ma rendezték az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Budapesti Campusán a magyarországi német diákok számára meghirdetett énekverseny országos döntőjét.

Középpontban a művészet és a kézművesség

Ez a hír csak egy nyelven érhető el. Kérjük, váltson nyelvet.

Egy-két-há, drámafesztivál!

Ugodon idén is megrendezték a magyarországi német általános iskolák régiós drámafesztiválját. Összesen 11 iskola mintegy 150 diákja lépett színpadra, hogy bemutassák darabjaikat.

A német nemzetiségi lista nem szerzett mandátumot – a közösségi képviselet iránti igény továbbra is erős

Az eredmény azt is mutatja, hogy sokan fontosnak tartják, hogy közösségük önálló hangon legyen jelen a közéletben.

Salamin András: Igazszólások V. / Herein Mária: Családi kör – 2

Ez a különleges kétrészes kiadvány nem akar tanítani, ítélkezni vagy történelmet magyarázni. Csak igaz történeteket mesél el emberekről, sorsokról, egy elmúlt évszázadról.

Ritter György: Végszó. Magyarországi németek elbeszélései az alávetettségükről, 1940-1970 (I. – II. kötet)

Ezen két kötet azoknak szól, akik a történelem nagy folyamatait az egyéni sorsok felől szeretnék megközelíteni és megérteni.

Irene Langemann: Das Gedächtnis der Töchter

Az itt ajánlott mű egy mélyen megrendítő regény az identitás kereséséről az idegenségben, a magány sokféle arcáról és arról az újra meg újra mozgósítandó erőről, amely segít felülkerekedni rajta.