alapértelmezett„Khumm, sing mit uns!“ – egy album, amire megérte sokáig várni!

„Khumm, sing mit uns!“ – egy album, amire megérte sokáig várni!

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Az MNOÖ Ifjúsági Bizottsága 2023-ban a „Klani Hupf” zenekart választotta ki, hogy BMI támogatásból profi hangfelvételeket készíthessen és ezzel az online megtalálható magyarországi német zenei kincsestárat gazdagítsa. A „Khumm, sing mit uns!” album nemrég jelent meg minden lehetséges zenei felületen. Ez alkalomból egy izgalmas interjú készült a zenekarral.

Mi a zenekar küldetése?
– Kimondott küldetést nem fogalmaztunk meg magunknak. Volt egy alapgondolatunk, amivel mindenki egyetértett és ami mentén elkezdtünk összekovácsolódni. Időközben pedig azt éreztük, hogy valami olyat csinálunk, amitől egyediek, önazonosak vagyunk. Reméljük, hogy ez ösztönzőleg hat mások számára is!

Kik a tagok, min játszanak, hova valósiak vagytok, hogyan lettetek egy zenekar?
– Jelenleg heten vagyunk a zenekarban, egyikünk sem hivatásos, de mindegyikünk ízig-vérig zenész: 
Bauernhuber Andor (Herend): klarinét, 
Bauernhuber Ákos (Herend): baritonkürt, 
Botzheim Áron (Pilisvörösvár): tuba, 
Laub János (Szár): klarinét és gombos harmonika, 
Manhertz Walter (Pilisvörösvár): harmonika, 
Schuck Martin (Pilisvörösvár): gitár, 
Mohl Ferenc (Vértesboglár): trombita.
És van egy hangszer, amellyel mindegyikünk rendelkezik: a torkunk. A hangszerek mellett mindegyikünk énekel, ha éppen nincs hangszer a szánkon.
Röviden a kezdetekről: 2015-ben verbuválta össze a kezdeti csapatot Laub Bálint és Manhertz Walter. Az akkor megfogalmazott alapgondolathoz a mai napig mindig visszatérünk: Miért jövünk össze? Mert szeretjük a sváb zenét, a sváb énekeket és a nagyon kevés szabadidőnket szeretnénk ezek művelésével hasznosan eltölteni. Mivel az iparszerű zenélésből addigra mindegyikünknek bőven kijutott, így valóban arra a tevékenységre tudtunk koncentrálni, amire kellett, nem pedig a zenei piac meghódítására

Hogyan választottátok ki a dalokat, mi az album üzenete?
– Azt szerettük volna elérni, hogy egyrészt az album meghallgatása közben legyen olyan érzése a hallgatóknak, mintha ott ülnének a zenekar előtt, úgy, ahogy ezt a fellépéseinken is megélhetik. A mi zenénk testközelből szól, a maga természetességével, közvetlenségével, mindenféle modern hangtechnikai allűrök nélkül. Másrészről pedig szerettünk volna egy kis betekintést adni abba a világba, ahonnan jövünk, amiből táplálkozunk, amilyenek mi vagyunk. Nehezen választottunk a sok szeretett dal közül, de ebben a kérdésben is sikerült közös nevezőre jutnunk.

Milyenek voltak a felvétel körülményei?
– Az elejétől fogva megvolt az elképzelésünk, hogy milyen hangzást szeretnénk visszahallani a felvételeken: olyat, ahogy élőben is meg tudunk szólalni, a lehető legtermészetesebb hangszerhangokkal, kattogásokkal, billentyűhangokkal, levegővételekkel, sőt, még digitális effektet sem szerettünk volna használni, hanem egy akkora terem hangzását, kicsengését akartuk felvenni, amekkora helyszíneken szeretünk zenélni. A stúdió gondolata ezáltal fel sem merült bennünk. Mivel üres kocsmát nem találtunk, a választásunk egy könyvtárra esett. A sok könyv rengeteg tört felületet adott, amik elnyelték a felesleges hangokat, meghagyva a nyers hangokat, a térnek viszont volt kicsengése, amit fel tudtunk venni.
Az archív felvételek nagy kincsek és sokat táplálkozunk ezekből. Egyes felvételeken hallható a szári Grósz Jani bácsi. Ki volt ő? Janinak és Bálintnak a nagypapája, egy két lábon járó lexikon, aki kisgyerek kora óta zenélt, énekelt. Mi pedig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az első években az ő konyhája volt a próbatermünk, ott ült velünk Jani bácsi és tanultuk tőle a dallamokat, a kiejtéseket, mindent.
Az archív felvételek mellett a többi bejátszásnak is szerepe van. Ezek egy része előre nem megkomponált felvétel: szerettünk volna egy kis zenekari „alapzajt” is megörökíteni, ezért a hangtechnikussal megbeszéltük, hogy a zeneszámok között is folyamatosan menjen a felvétel. Erről csak hárman tudtunk a zenekarból. Ezzel a néhány bejátszással így még spontánabb, még közvetlenebb hatást értünk el.

Mikor lehet titeket élőben látni, hallani?
– Éves szinten nagyon kevés alkalommal lépünk fel. Ezek az alkalmak megtalálhatók a Klani Hupf facebook oldalán. Általánosságban viszont azt mondhatjuk, hogy a leginkább önálló esteken, jó hangulatú kocsmákban szeretünk zenélni, ahol felszabadultan lehet jókat enni-inni-táncolni-énekelni. Az évek során kialakulni látszik egy zenekari bioritmus, azaz nagyjából kezd kirajzolódni, hogy az év melyik időszakaiban tudunk megjelenni a közönségünk előtt. Az év elején, farsangi időszakban, aztán tavasszal és nyáron 1-1 fellépést tudunk vállalni, ősszel pedig 2-3-at. Ez kb. 6 alkalom egy évben.

Néhány link az albumhoz:
Spotify
Apple Music
Youtube

A projektet a Német Szövetségi Belügyminisztérium (BMI) támogatta. Reméljük, hogy a projektet a következő években is folytathatjuk!

Íme a 2. magyarországi német országos énekverseny eredményei!

Ma rendezték az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Budapesti Campusán a magyarországi német diákok számára meghirdetett énekverseny országos döntőjét.

Középpontban a művészet és a kézművesség

Ez a hír csak egy nyelven érhető el. Kérjük, váltson nyelvet.

Egy-két-há, drámafesztivál!

Ugodon idén is megrendezték a magyarországi német általános iskolák régiós drámafesztiválját. Összesen 11 iskola mintegy 150 diákja lépett színpadra, hogy bemutassák darabjaikat.

A német nemzetiségi lista nem szerzett mandátumot – a közösségi képviselet iránti igény továbbra is erős

Az eredmény azt is mutatja, hogy sokan fontosnak tartják, hogy közösségük önálló hangon legyen jelen a közéletben.

Salamin András: Igazszólások V. / Herein Mária: Családi kör – 2

Ez a különleges kétrészes kiadvány nem akar tanítani, ítélkezni vagy történelmet magyarázni. Csak igaz történeteket mesél el emberekről, sorsokról, egy elmúlt évszázadról.

Ritter György: Végszó. Magyarországi németek elbeszélései az alávetettségükről, 1940-1970 (I. – II. kötet)

Ezen két kötet azoknak szól, akik a történelem nagy folyamatait az egyéni sorsok felől szeretnék megközelíteni és megérteni.

Irene Langemann: Das Gedächtnis der Töchter

Az itt ajánlott mű egy mélyen megrendítő regény az identitás kereséséről az idegenségben, a magány sokféle arcáról és arról az újra meg újra mozgósítandó erőről, amely segít felülkerekedni rajta.