Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A nagymamám ezen a szombat reggelen még nagyobb gonddal igazgatta a kötényemen a szalagot mint máskor. „Es soll urntlich ausschah” – mondta, azaz rendesen kell kinéznie. Mosolyognom kellett, mert minden fellépés előtt ezt mondta, hiszen a népviseletemnek tökéletesen kellett állnia. Végül felkaptam a klarinétomat és a Babarci Ifjúsági Zenekarral elindultunk Pécsre. Ennek már 30 éve.
Régóta nem gondoltam erre a napra, míg néhány héttel ezelőtt a kollégámmal Ferenc pápa szeptemberi budapesti látogatásáról beszélgettünk. Ekkor büszkeséggel meséltem, hogy én bezzeg egykor találkoztam II. János Pál pápával, sőt az általa celebrált szentmisén zenéltem is a babarci zenekarral. Később el is küldtem neki egy fotót bizonyítékként, aminek a jobb szélén én is látszok. Biztos vagyok benne, hogy ez a kép sok egykori zenészbarátom számára nagy jelentőséggel bír.
1991. augusztus 17-én egy körülbelül százezres tömeg gyűlt össze a Pécs-pogányi repülőtéren, ahova aznap II. János Pál pápát várták. A nagy réten egy hatalmas, erre a napra tervezett oltárt építettek fel. Nem messze tőle kaptak helyet a kórusok és a zenekarok, így például a Somberek-Mohács-Palotabozsok Ifjúsági Fúvószenekar és a miénk is. Mi, ahogy sok fontos eseményen, ekkor is a babarci népviseletben léptünk fel. Talán csak szóbeszéd, de később azt lehetett hallani, hogy pont a szép ruhánknak köszönhettük a szerencsénket, hogy az első sorokban foglalhattunk helyet a színpadon.
https://youtu.be/1lfQRoho3Eo
Videófelvétel a pápalátogatásról (Az említett események a 12. perctől láthatóak.)
Nagyon meleg nap volt, sokáig kellett várnunk, a zenekarok felváltva játszottak… Aztán egyszer csak hirtelen megmozdult a tömeg és egyre izgatottabbak lettek az emberek. Azt suttogták, hogy megérkezett a Szentatya. Innentől felgyorsultak az események. A közelünkben fokozódott az izgalom, amikor nem messze tőlünk megállt a pápamobil és II. János Pál gyalogosan indult tovább az oltár felé magasrangú kísérői és testőrei gyűrűjében. Nyújtogattuk a nyakunkat, hogy megpillanthassuk a Szentatyát, aki hirtelen elhagyta a kijelölt utat és felénk indult. Karnagyunk, Ahmann György köszöntötte, ő pedig jelezte a szervezőknek, hogy fel szeretne jönni a pódiumra. Mindannyian mosolyogva tapsoltunk, amikor fellépett hozzánk, hogy minden jelen levő zenésznek és énekesnek integethessen. Lenyűgözött bennünket a barátságos és szeretetteljes kisugárzása.
Harminc év telt el azóta, de amikor a régi zenészbarátokkal a sok zenekari utazásról és fellépésről nosztalgiázunk, az a nap mindig szóba kerül, amikor II. János Pál pápának zenélhettünk.
Ambach Mónika