FőhírA Werzwischtől a Kreidepussnig

A Werzwischtől a Kreidepussnig

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Mária mennybevétele mint a magyarországi németek élő emlékezetkultúrája

Zsámbékiak látogatása Bonyhádon
Rund um das Jahr, rund um das Land

Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e, a magyarországi német nemzetiségi népi kultúra egyik jelentős ünnepe. Az ünnephez kapcsolódik a gyógynövényszentelés szokása: gyógynövényeket, virágokat és gabonaféléket egy csokorba kötnek (úgynevezett „Kräuterbuschen” vagy „Kräuterbüscherl”), amelyet az ünnepi szentmise keretében megáldanak. Ez a szokás a vallási elképzeléseket a régi növényismerettel, valamint az ember, a természet és a közösség közötti szimbolikus kapcsolattal ötvözi. Számos magyarországi német településen ezt a hagyományt ma ismét tudatosan ápolják, és továbbadják a fiatalabb generációnak.

2026 nyarán a zsámbéki Lochberg Tánccsoport küldöttségének lehetősége nyílt arra, hogy Bonyhádon, az ottani német közösséggel együtt ünnepelje Nagyboldogasszony napját. Számunkra ez a találkozás jóval több volt egy folklóreseménynél: lehetőséget adott arra, hogy egy élő magyarországi német hagyomány közös vonásait és regionális különbségeit közvetlenül is megtapasztaljuk.

Bonyhádon a gyógynövényszentelésre egy kétnyelvű ünnepi istentisztelet keretében került sor. Különösen lenyűgöző volt a hagyományos népviseletben zajló bevonulási körmenet. Számos hívő hozta el gyógynövénycsokrát a megszentelésre, miközben a népviseletbe öltözött táncosok és fiatalok jól láthatóan az oltár előtt álltak. A kórus, amelyben a Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület tagjai is jelentős számban közreműködnek, régi Mária-énekekkel töltötte meg a templomot, miközben a plébános német nyelven adta áldását. A liturgia, a népviselet, a zene, a közösség és a hagyományozott szokások összekapcsolódása világossá tette, hogy ez a hagyomány nem csupán a múlt emlékeként értelmezhető, hanem napjainkban is közösségteremtő erővel bír. A „Werzpischl” kötésének szokását 2004-ben a római katolikus hagyomány alapján Cikón Köhlerné Koch Ilona és a Kränzlein Néptánc Egyesület élesztette újjá.

Látogatásunk különleges része volt a gyógynövények közös gyűjtése Grábócon. Több zsámbéki fiatal a bonyhádiakkal együtt utazott ebbe a bájos faluba, hogy saját maga is megismerje a gyógynövények gyűjtését, kiválogatását és csokorba kötését. A találkozást eközben fényképekkel és videofelvételekkel is dokumentálták (munkájukért ezúton is köszönetet mondunk médiacsapatunknak: Schneider Dorinának, Horváth Lilinek és Gulyás Norinának). Így a fiatal generáció nem csupán megfigyelője, hanem maga is hordozója és közvetítője lett a hagyománynak.

Különösen érdekes volt összehasonlítani a bonyhádi (illetve a cikói) és a zsámbéki gyógynövénycsokrokat –két olyan magyarországi német település hagyományát, amelyek mintegy 130 kilométerre fekszenek egymástól légvonalban, mégis közös gyökerek és élő hagyományok kötik össze őket.

Bonyhádon hagyományosan a lampionvirág (Physalis alkekengi) áll a csokor középpontjában, amelyet szimbolikusan Mária szívével kapcsolnak össze. Zsámbékon ezzel szemben a gyógynövénycsokor közepét egy gyümölcsökkel megrakott szilvaág alkotja. Ennek különleges közösségi jelentőséget tulajdonítanak: aki egy ilyen ágat megoszt egy másik emberrel, az a hagyomány szerint mindig újra visszatalál hozzá. Éppen az ilyen regionális különbségek mutatják meg, hogy egy közös kulturális hagyomány mennyire élő és sokszínű lehet.

Zsámbékon is különleges jelentősége van a gyógynövényszentelésnek. A ma is élő hagyományt 2006-ban, dédnagymamám, Brenner Mária (1911–2006) halála után, az ő szóbeli visszaemlékezései alapján élesztettük újjá. Akkor a Lochberg Tánccsoport tagjai első alkalommal vittek gyógynövénycsokrokat és egy aratókoszorút a templomba megszentelésre. Márton atya támogatta a hagyomány újjáélesztését. Azóta Zsámbékon minden évben Nagyboldogasszony napja előtt gyógynövényeket gyűjtünk és csokrokba kötjük őket; 2010 óta mindezt Kárpáti Tímea szakmai támogatásával, a tájházban (Szent Vendel-házban) végezzük.

Zsámbékon hagyományosan hét vagy kilenc különböző gyógynövényt és virágot használnak, többek között például kamillát, cickafarkot és levendulát. A megszentelés után a csokrokat hazaviszik, és a gerendára felakasztva megszárítják. Zsámbékon a gyógynövénycsokornak az évkörben is különleges szerepet tulajdonítottak: szenteste a megszentelt és megszárított gyógynövényeket egy régi edényben mirhával együtt megfüstölték, miközben a ház ura imádkozva járta körbe a házat a Kisjézushoz. A gyógynövénycsokor ezáltal az egyházi ünnep, az otthoni élet és a családi emlékezet közötti összekötő kapoccsá vált. Bonyhádon, illetve Cikón – ahol a csokor eredetileg több mint 22 növényből állt, amelyek közül sajnos ma már csak töredékük gyűjthető – a csokrot egy év elteltével szintén elégetik.

A Zsámbék és Bonyhád közötti találkozás megmutatta, milyen értékesek az ilyen személyes és közösségi találkozások a magyarországi német kultúra ápolása szempontjából. A közös gyökereket a különbségek nem gyengítik – éppen ellenkezőleg: a regionális sajátosságok teszik láthatóvá e kultúra sokszínűségét.

Egy hagyomány csak akkor él igazán, ha továbbadjuk. Őseinktől kaptuk – és mi, zsámbékiak és bonyhádiak, szeretnénk továbbadni.

Szívből köszönjük a Bonyhádi Német Önkormányzatnak, a Kränzlein Néptánc Egyesületnek, különösen Köhlerné Koch Ilonánaknak, valamint minden résztvevőnek a szívélyes fogadtatást és a közös élményt. Külön köszönet illeti azokat az idősebb asszonyokat is, akik továbbadták tudásukat, és bevezették a fiatalokat ebbe a hagyományba, hogy ők is felvehessék és továbbvihessék azt.

Örömmel várjuk a további találkozásokat, amelyek során felfedezhetjük közös gyökereinket, tanulhatunk egymástól, és együtt vihetjük tovább élő magyarországi német kultúránkat.

Fuchs Szandra Titanilla
Lochberg Tánccsoport (Zsámbék)

Köszönjük Köhlerné Koch Ilonának, a Kränzlein Néptánc Egyesületnek, a Német Szövetségi Belügyminisztériumnak és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának támogatását.

Beszélgetőpartnerek: Schneider Dorina (Zsámbék), Köhlerné Koch Ilona (Bonyhád), Pap Éva (Bonyhád), Szabó Anna Lili (Bonyhád)
Videofelvételek, fotók:
 Fuchs Szandra Titanilla, Horváth Lili, Schneider Dorina, Gulyás Norina, Szabó Anna Lili, Máté Réka, Kränzlein Néptánc Egyesület Facebook-oldala, Bonyhád TV élő felvétele
Vágás: 
Radóczy Károly, Simon Andor

Három ország, egy cél

Ez a hír csak egy nyelven érhető el. Kérjük váltson nyelvet.

„Már elnézést: Miért is kell az identitást keresni?”

A Neue Zeitung szerkesztősége alábbi német nyelvű írásában a 2026. szeptember 8-án elhunyt Krix Györgyre emlékezik.

Wagner János emlékkiállítás

A Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetsége (VUdAK), valamint a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ és Könyvtár (Zentrum) szeretettel várják az érdeklődőket a Wagner János 90. születésnapja alkalmából összeállított emlékkiállítás megnyitójára.

Georg Mertin: Die Hemdvermesser

A három generáción átívelő családtörténet cselekménye a magyarországi Perbáltól egy hesseni kis falun és egy egyetemi város világán keresztül egészen Párizsig vezet.

Gábor Kerekes: Der steinige Weg. Studien, Porträts und Interpretationen zur modernen ungarndeutschen Literatur

A kötet átfogó és tudományosan megalapozott képet nyújt a modern magyarországi német irodalom fejlődéséről, tematikai gazdagságáról és legfontosabb alkotóiról.

Juhász Péter – Juhász Péterné Ballai Etelka Julianna: Emlékezzünk… Hajdúszoboszló a II. világháborúban

A több mint 100 oldalas publikáció nem csupán tudományos vagy helytörténeti jelentőséggel bír, hanem közösségi szempontból is kiemelkedő.