Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

1802. augusztus 13-án a bánsági Csatádon jött világra Lenau Miklós, született Nikolaus Franz Nimbsch Edler von Strehlenau, német költő. 

Nemesi családba született, de édesapja nem tudott ellenállni káros szenvedélyeinek, így először szegénységbe taszította a családot, majd árván is hagyta őket. 

A költő fiatal korában hol Budán, hol Bécsben lakott édesanyjával és testvéreivel, illetve Magyarországon is több helyen megfordult az évek alatt. Jogot, gazdaságot és orvostudományt is hallgatott, de egyiket sem fejezte be, nem feleltek meg szabadelvű ízlésének. Engedve költői ösztöneinek, édesanyja 1829-es halála után bejárta az osztrák Alpokat, majd nagyanyja örökségéből Amerikába is eljutott.

Költészetére leginkább a világfájdalom és a melankólia megélése volt jellemző, amelyek gyerekkorából és későbbi szerelmi csalódásaiból eredeztethetőek. A pusztai táj felfedezőjének és költőjének tartják. Petőfi is az ő versei által ihletődött meg, hogy a Pusztáról énekeljen.

1844-ben, mennyegzőjére készülve elmebaj alakult ki nála, melyet több évig különböző tébolydákban kezeltek, de végül 1850. augusztus 22-én meghalt.

Emlékét őrzi többek között a pécsi Lenau Ház, egy a magyarországi németség regionális kulturális központja. 

Naplemente

(A nádi dalok versciklusból)

Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír untalan,
sírva ellebeg.

Villám sáppadón
száll az ég alatt,
képe lenn a tón
gyorsan átszalad.

Villám fényinél
téged látlak itt:
lengeti a szél
hosszú fürtjeid!

(Babits Mihály fordítása)