Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Ezen a héten egy olyan kiadványt ajánlunk olvasóink figyelmébe, mely a németek a Veszprém vármegyei Vöröstó településre történő betelepítésének 300. évfordulója alkalmából készült.
Vöröstó község a Balaton-felvidéken, a Bakony lábánál, Nagyvázsony és Mencshely szomszédságában fekszik. Nevét az agyagos talaj minőségére jellemző vörös szín után kapta, de a név különböző alakokban már az 1100-as évektől fellelhető oklevelekben. A török kiűzése után Palota és Vázsonykő vára a hozzátartozó falvakkal, így Vöröstóval együtt a Zichy-család tulajdonába került. A lakosság pótlására és a gazdálkodás helyreállítása céljából német telepeseket hívtak országszerte a birtokosok, Zichyék észak-badeni frankokat telepítettek be 1723-ban. Az újrakezdés reményével érkezett új lakók tiszteletben tartották a középkori falu határait és szent helyeit. Kitartó és alázatos munkájuknak köszönhetően belakták a települést és olyan építészeti gazdagságot hoztak létre, amelynek ma is csodájára járnak. Nem is díszíthetné méltóbb alkotás a könyv borítóját és belsejét, mint a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói és oktatói által készített rajzok, melyek Vöröstó műemléki felmérésekor készültek 2002-ben.
A könyvben eredeti változatában olvashatjuk Vöröstó 1723. április 3-án kelt telepítési szerződését, illetve annak átiratát és magyarázatát is. A fennmaradt anyakönyveknek köszönhetően pontosan tudható, hogy az 1773-as összeírásnál a lakosság teljességgel német ajkú és katolikus volt. A falu településképét és szerkezetét a 18. században érkezett telepesek alakították ki és maradt a mai napig is nagyjából változatlan. Az egyetlen utcából álló falu népi építészete a magyarországi német házak fejlődésének legmagasabb fokát képviseli. A németekről ugyanis úgy vélték, hogy sokkal gondosabban építkeznek: Inkább kő- és téglaházakat húznak fel, nemcsak a hasznavehetőségre törekednek, hanem a kellemes érzés kialakítására is, világos és üvegdíszes tereket alkotnak, mely azt az érzést kelti, hogy nem is parasztházban jár az ember.
A kötetből a lakóházak jellemzőin túl megismerhetjük még a vöröstóiak szokásait, hogy hogyan ünnepelték az emberi élet nagy fordulópontjait, milyen nyelvjárást beszéltek, ebből eredően milyen elnevezéseket használtak helynevekre, tulajdonnevekre. Ezeken túl különböző keresztnevek előfordulásának gyakoriságát is vizsgálta a kötet szerzője.
Ajánljuk ezt a kiadványt mindazoknak, akik a kisebb magyarországi német települések iránt is érdeklődnek, ezzel is segítve őket jó hírük öregbítésében és abban, hogy kulturális értékeik fennmaradhassanak.
Szilágyi-Kósa Anikó: „Da muss man hingehn an den Edelmansis prune…”
A vöröstói németek 300 éve. 1723-2023
Vöröstó: Német Nemzetiségi Önkormányzat Vöröstó, 2023
164 oldal
Nyelv: magyar, az előszó németül is
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu
Honlap: www.bibliothek.hu