Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Mit adtak nekünk a „svábok”? Egyetlen kérdés – amelyről szeptember 22-én este kiderült, hogy aligha lehet rá egyetlen mondattal válaszolni. A Pécsi Német Önkormányzat és a Nikolaus Lenau Közművelődési Egyesület filmestjén szinte az utolsó székig megtelt a Lenau Ház vetítőterme László Gábor „300 év… De mit adtak nekünk a svábok?” című dokumentumfilmjére.

A nagy érdeklődés már önmagában örömteli visszajelzés volt. Még fontosabb azonban, ami az este során történt: a film nem csupán nézőket ültetett egy terembe, hanem emlékeket idézett fel, gondolatokat és beszélgetéseket indított el. 

A vetítés előtt meglepetés várta a közönséget: Holczinger Szandra, a film főszereplője és László Gábor rendező külön a pécsi közönségnek küldött videóüzenetben köszöntötte a jelenlévőket. A két személyes üzenet után már a filmé volt a főszerep.

Az 52 perces dokumentumfilm több mint három évszázad magyar–német együttélésének történetéből villant fel meghatározó fejezeteket. A betelepüléstől, a munkán és gyarapodáson, kultúrán és identitáson át a 20. század tragédiáiig, az elhurcolásig és kitelepítésig, majd az újrakezdésig és a magyarországi német közösség jelenéig vezetett a történet – interjúkon, személyes sorsokon és ismert történelmi alakokon keresztül.

A teremben a vetítés alatt teljes csend uralkodott, amelyet időről időre egy-egy jelenetet kísérő jóízű nevetés tört meg. A film végén pedig taps töltötte meg a termet – elismerésül az alkotóknak és köszönetként azért, hogy ez a történet eljuthatott a pécsi közönséghez is.

Az este azonban nem ért véget a stáblistával. A film kampányának visszatérő motívuma a puzzle volt: több mint háromszáz év történetének számtalan apró darabja, amelyekből lassan összeáll egy közös kép. Ezt a gondolatot vitték tovább Pécsett a vetítés után is. Az előtérben egy tábla és színes öntapadós jegyzetlapok várták a közönséget egyetlen kérdéssel: „Egy puzzle-darab még hiányzik: az ÖNÉ / a TIÉD! Mit adtak nekünk a svábok?” A válaszok pedig sorra érkeztek. Valaki a nagymamája receptjeit írta fel. Más a szorgalmat és kitartást, megint más az életet, a hazát, az anyanyelvet, a mentalitást, a hagyományokat, a családját vagy éppen a polkát és a keringőt emelte ki. Akadtak német és magyar nyelvű válaszok, komolyak és mosolyt előcsalók, egészen rövidek és személyesebbek is. A kezdetben szinte üres tábla lassan megtelt. És talán ez adta meg a legegyszerűbb választ a film címében feltett kérdésre: ahány ember, annyi történet – és annyi különböző puzzle-darab.

Egy idősebb úr egyenesen Barcsról érkezett Pécsre, hogy megnézze a filmet. Szűk körben elmesélte családja történetét: szülei kitelepítését, majd későbbi hazatérésüket. Végül még azt a saját versét is elszavalta, amelyet Németországban élő unokatestvére 75. születésnapjára írt. Egyetlen személyes történet – amely ugyanakkor jól megmutatta, miért fontos, hogy ezekről a témákról ne csak könyvekben és évfordulókon beszéljünk. A magyarországi németek története ma is családi emlékekben, receptekben, nyelvben, történetekben és emberi kapcsolatokban él tovább.

A film hatása ráadásul Pécsen sem ér véget. A vetítés után többen is érdeklődtek arról, hogyan juthatnának hozzá a dokumentumfilmhez, hogy saját településükön, közösségükben is bemutathassák. Így a pécsi vetítésből újabb vetítések, újabb találkozások és újabb beszélgetések születhetnek.

A vetítést követően sós kifli, fröccs és kötetlen beszélgetés mellett maradt még együtt a közönség a Lenau Házban. A 300 év… De mit adtak nekünk a svábok? Pécsett beszélgetéseket indított el, családi emlékeket hozott felszínre, és arra ösztönözte a nézőket, hogy saját válaszukat is hozzáadják a közös történethez. A film címében feltett kérdésre tehát ezen az estén sem született egyetlen, végleges válasz. Született helyette egy egész falnyi. És bizonyára még rengeteg puzzle-darab hiányzik.

Pécsi Német Önkormányzat; szöveg: Pánovicsné Szeiberling Krisztina, fotók: Pájerné Klein Karina