Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata „Rund um das Jahr, rund um das Land” projektjének keretében a Mányi Svábok Egyesülete tagjai Zsámbékon a Lochberg Tánccsoportnál tettek látogatást, hogy vendégként átélhessék e régi hagyományt.
Csodálatos élményben volt részünk húsvét vasárnap reggelén: A Mányi Svábok Egyesületének tagjai a zsámbéki Lochberg Tánccsoport meghívására, együtt zarándokoltak fel a helyi Kálvária-hegyre, hogy közösen éljék át ezt a húsvéti hagyományt.
A korai kelés és utazás ellenére, izgatottan készültünk az eseményre, hiszen eddig nem volt módunk, hogy ilyenen részt vegyünk. Nem voltunk azonban felkészülve arra a lélegzetelállító látványra, ami fogadott minket: Amint a nap a budai hegyek mögül felbukkant és a Kálvárián álló kereszteket narancsos, aranyló színre festette.
Zsámbékon immár több mint három évszázada őrzik a húsvéti harmatszedés hagyományát, melyet 314 évvel ezelőtt dél-német területekről hozták magukkal a betelepülő elődök. Eszerint az ősök a húsvéti áldást viselő harmattal keresztet vetettek és imával köszöntötték a feltámadt Jézus Krisztust a Kálvárián.
A hagyományt a zsámbéki lakosok 1946-os elűzése után nem tartották. De 2002-ben újraélesztették az akkori Német Nemzetiségi Önkormányzat és Bognárné Donovitz Mária kezdeményezésére, melyet azóta a Lochberg Tánccsoport elevenít fel minden évben.
Fuchs Szandra a csoport vezetője, az alábbi videóban mesél ennek menetéről, illetve vallási-néprajzi jelentőségéről.
Húsvét vasárnap hajnalán az emberek a Kálvária-hegyet teljes csendben közelítették meg. A zarándoklat alatt nem volt szabad őket megszólítani és ők sem szóltak egymáshoz, különben a rájuk váró áldás elveszítette volna hatását. Menet közben magukban, csendben imádkoztak.
Úgy tartották, hogy a frissen szedett harmat, mely Krisztus testéhez ér, a következő évben megóv a betegségektől és a bajoktól. Az imádságok után a résztvevők ujjaikkal megsimították a harmattól nedves fűszálakat, melyet keresztvetéskor arcukhoz érintettek.
Idén a zsámbéki németek elűzetésére is emlékeztünk, hiszen 1946. április 5-én indult el az első szerelvény velük az ismeretlenbe. Együtt imádkoztunk értük és szeretteinkért. Megható és egyben lélekemelő is volt, amikor elhangzott a közös imádság és felcsendült a „Leise sinkt der Abend nieder…“ című ének.
Ezután a vendéglátók a hívőket egy közös reggelire hívták meg, annak elfogyasztása közben lehetőség nyílt a beszélgetésre.
Köszönjük a meghívást és azt, hogy részesei lehettünk ennek a megható alkalomnak.
Szabó Julianna
Videó: Fábián Léna, Radóczy Károly
Beszélgetőpartnerek: Fuchs Szandra, Schneider Dorina (Zsámbék) és Fábián Léna (Mány)
Támogató: Német Szövetségi Belügyminisztérium (BMI)